Történnek a dolog. Ez a dolguk.
Szombaton volt egykis kalandom. Rég nem volt ... pontosabban 11 hónapja. Akkor magam alatt is voltam rendesen, begubózva. Aztán talán utána meg is akartam ide írni, de olyan hosszú bejegyzés volt, és luca székesen írtam, hogy elszállt az egész bejegyzés, amit próbáltam isteni jelnek tekinteni arra, hogy mégsem kellene. A lényege végülis az volt, hogy a west balkánban egy barát lány nyaggatott, miután már fogyasztott eleget, hogy kellene neki valaki egy éjszakára. Jöhet a naívnak hívás, mert nagy lelkesen én meg el is kezdtem keresni neki :) Bár ő megnevelve a hülyegyereket, gyorsan ráébresztett a tánctéren, hogy konkréta mire gondolt. Legalábbis az, hogy a farkammal a kezében táncolt, sokat sejtető volt. De akkor a sok csókolózáson még egy kis mellsimogatáson kívül nem volt semmi. Túlzottan meg voltam borulva ahhoz, hogy bármit döntsek, és most még az alkohol sem segített semmit. Azóta két részeg telefonon kívül nem történt semmi. Az egyik épp akkor, mikor én is az voltam, csak épp 200 km távolságban. A másik meg amikor otthon aludtam, mellettem meg a barátnőm ... ugye akivel próáltuk már sokadik utolsó alkalommal rendbehozni a dolgokat. Ekkor vettem csak észre reggel, mikor néztem a nem fogadott hívásokat, hogy az előző duplarészeg alkalommal a lány számát egy fiúnévre tettem szándékosan. Na ezt fogtam, és átírtam inkább az igazira. Jobb lesz így.
Szombaton viszont újra találkoztunk, kettesben. Természetesen úgy beszélgettünk, mint két barát. Nem hoztuk fel a régi dolgokat. Jó volt nekem ... mert ilyenkor ébredtem csak rá, hogy mennyire hiányzott egy baráttal beszélgetni, ketten, sör mellett. Úgyhogy ez még hiányzik is ... Túl nagy gátlásként került belém, mint azon tevékenység, ami időt tölthetnék inkább a barátnőmmel, és az jobb lenne. Már tudom, hogy nem így van ... és mértékletességgel, de kell. Nagyon is. Csak már nincs kivel. No mindegy, ez másik téma.
Szóval beszélgettünk, ittunk és lassan ránkzárták a kocsmát. Előző alkalomból okulva inkább hazavittem taxival őt ... ő pedig behívott. Itt kezdett el beszélgetni az előző alkalomról. Azt mondta, hogy ő már a wb elötti kocsmában kinézett magának, és azt mondta Szöszinek (a törpés sztori ha írtam ... de talán ilyen névem már szerepelt itt, és az a társaságunk), hogy velem ágyba fog bújni akkor. De hogy már aztán nem akart, meggondolta magát már akkor amikor a wb-be értünk, de hogy ezért léptek meg a többiek állítólag akkor ... kicsit ködös volt. Főleg így. Aztán kinyitotta és megágyazott nekem a kanapén.
Mondtam neki, hogy én még egy dolgot szeretnék ... tényleg ezt akartam, nagyon ... őrületesen. Azt, hogy egy ágyban aludjuk. Neki is tetszett az ötlet, mondta is, hogy jó, de akkor ne legyen semmi. Oké, én is így gondoltam.
Még most is elkezd 120-szal tekerni a szívem, hogy rá gondolok. Ő nem tudta ... bár most már talán igen, hogy nekem ez csak bódult álomvilágnak tűnt. Amikor este indultam beszélgetni vele, hasonlóra nem is gondoltam. De tényleg olyan módon, hogy védőfelszerelés nem is volt nálam, és nem is gondoltam volna, hogy kellene.
"I spooned her". Nem tudom milyen érzés lehetett az neki, de mondta, hogy érzi hogy ver a szívem, és ugye nem kapok szívrohamot? De megnyugtattam, hogy épp "múlasztó zsoltárokat" mormolok. Ílymód elkezdtem őt álomba símogatni. Ezen a ponton borult minden. A símogatástól előbb piciket és halkan elkezdett sóhajtozni, piciket nyögdécselni.
Itt vesztettem el az eszemet. A maradék eszemet. Ami eddig csak hát volt és kicsit comb ... az kezdett átmenni popsira és hasra is ... később pedig mindenre. Én eleve meztelen voltam, ő itt vetkőzte le polóját és bugyiját. Ő is elkezdte később húzogatni, simogatni a farkamat. Viszont én az alkoholnak (és talán kicsit az igéret miatt is) köszönhetően nem mentem el. Utána is simogattam még őt ... próbálva tényleg inkább nyugtatónak lenni, és valóban álomba símogattam őt.
Éjszaka végig ébren feküdtem mellette, és csak néztem őt, ahogy aludt. Aztán amikor kicsit már kelt fel kinnt a nap, egy órára én is elaludtam. Utána amikor felkecmeregtem, felébresztettem vele őt is ... kicsit morcos volt, de mosdó után hamar visszafeküdt aludni. Sajnos újra ruhában és nem hozzábújható pózban, de azért sikertelenül próbálkoztam odabújni, nem felzavarva őt. Fél óra után feladtam, csendben felöltöztem, majd fél órán keresztül próbáltam neki üzenetet írni. Végül az a 6-7 sor amit írtam egész jónak tűnt, bár szavakkal nem nagyon tudtam leírni mit érzek. Azt írtam neki, hogy jó volt mellette ébredni. Próbáltam csendben távozni.
Emlékszem még arra, hogy a taxiba szállás elött azt mondtam neki, hogy önző vagyok. Erre azt válaszolta, hogy ő is az. Valahogy ez volt az, ami kicsit levitte a gátlásaimat. Viszont erősítette az, hogy ő nagy dohányos, és így hosszútávon biztosan nem lenne jó vele nekem.
Bonyulult az élet. De néha csak egyszerűen szép.
Szombaton volt egykis kalandom. Rég nem volt ... pontosabban 11 hónapja. Akkor magam alatt is voltam rendesen, begubózva. Aztán talán utána meg is akartam ide írni, de olyan hosszú bejegyzés volt, és luca székesen írtam, hogy elszállt az egész bejegyzés, amit próbáltam isteni jelnek tekinteni arra, hogy mégsem kellene. A lényege végülis az volt, hogy a west balkánban egy barát lány nyaggatott, miután már fogyasztott eleget, hogy kellene neki valaki egy éjszakára. Jöhet a naívnak hívás, mert nagy lelkesen én meg el is kezdtem keresni neki :) Bár ő megnevelve a hülyegyereket, gyorsan ráébresztett a tánctéren, hogy konkréta mire gondolt. Legalábbis az, hogy a farkammal a kezében táncolt, sokat sejtető volt. De akkor a sok csókolózáson még egy kis mellsimogatáson kívül nem volt semmi. Túlzottan meg voltam borulva ahhoz, hogy bármit döntsek, és most még az alkohol sem segített semmit. Azóta két részeg telefonon kívül nem történt semmi. Az egyik épp akkor, mikor én is az voltam, csak épp 200 km távolságban. A másik meg amikor otthon aludtam, mellettem meg a barátnőm ... ugye akivel próáltuk már sokadik utolsó alkalommal rendbehozni a dolgokat. Ekkor vettem csak észre reggel, mikor néztem a nem fogadott hívásokat, hogy az előző duplarészeg alkalommal a lány számát egy fiúnévre tettem szándékosan. Na ezt fogtam, és átírtam inkább az igazira. Jobb lesz így.
Szombaton viszont újra találkoztunk, kettesben. Természetesen úgy beszélgettünk, mint két barát. Nem hoztuk fel a régi dolgokat. Jó volt nekem ... mert ilyenkor ébredtem csak rá, hogy mennyire hiányzott egy baráttal beszélgetni, ketten, sör mellett. Úgyhogy ez még hiányzik is ... Túl nagy gátlásként került belém, mint azon tevékenység, ami időt tölthetnék inkább a barátnőmmel, és az jobb lenne. Már tudom, hogy nem így van ... és mértékletességgel, de kell. Nagyon is. Csak már nincs kivel. No mindegy, ez másik téma.
Szóval beszélgettünk, ittunk és lassan ránkzárták a kocsmát. Előző alkalomból okulva inkább hazavittem taxival őt ... ő pedig behívott. Itt kezdett el beszélgetni az előző alkalomról. Azt mondta, hogy ő már a wb elötti kocsmában kinézett magának, és azt mondta Szöszinek (a törpés sztori ha írtam ... de talán ilyen névem már szerepelt itt, és az a társaságunk), hogy velem ágyba fog bújni akkor. De hogy már aztán nem akart, meggondolta magát már akkor amikor a wb-be értünk, de hogy ezért léptek meg a többiek állítólag akkor ... kicsit ködös volt. Főleg így. Aztán kinyitotta és megágyazott nekem a kanapén.
Mondtam neki, hogy én még egy dolgot szeretnék ... tényleg ezt akartam, nagyon ... őrületesen. Azt, hogy egy ágyban aludjuk. Neki is tetszett az ötlet, mondta is, hogy jó, de akkor ne legyen semmi. Oké, én is így gondoltam.
Még most is elkezd 120-szal tekerni a szívem, hogy rá gondolok. Ő nem tudta ... bár most már talán igen, hogy nekem ez csak bódult álomvilágnak tűnt. Amikor este indultam beszélgetni vele, hasonlóra nem is gondoltam. De tényleg olyan módon, hogy védőfelszerelés nem is volt nálam, és nem is gondoltam volna, hogy kellene.
"I spooned her". Nem tudom milyen érzés lehetett az neki, de mondta, hogy érzi hogy ver a szívem, és ugye nem kapok szívrohamot? De megnyugtattam, hogy épp "múlasztó zsoltárokat" mormolok. Ílymód elkezdtem őt álomba símogatni. Ezen a ponton borult minden. A símogatástól előbb piciket és halkan elkezdett sóhajtozni, piciket nyögdécselni.
Itt vesztettem el az eszemet. A maradék eszemet. Ami eddig csak hát volt és kicsit comb ... az kezdett átmenni popsira és hasra is ... később pedig mindenre. Én eleve meztelen voltam, ő itt vetkőzte le polóját és bugyiját. Ő is elkezdte később húzogatni, simogatni a farkamat. Viszont én az alkoholnak (és talán kicsit az igéret miatt is) köszönhetően nem mentem el. Utána is simogattam még őt ... próbálva tényleg inkább nyugtatónak lenni, és valóban álomba símogattam őt.
Éjszaka végig ébren feküdtem mellette, és csak néztem őt, ahogy aludt. Aztán amikor kicsit már kelt fel kinnt a nap, egy órára én is elaludtam. Utána amikor felkecmeregtem, felébresztettem vele őt is ... kicsit morcos volt, de mosdó után hamar visszafeküdt aludni. Sajnos újra ruhában és nem hozzábújható pózban, de azért sikertelenül próbálkoztam odabújni, nem felzavarva őt. Fél óra után feladtam, csendben felöltöztem, majd fél órán keresztül próbáltam neki üzenetet írni. Végül az a 6-7 sor amit írtam egész jónak tűnt, bár szavakkal nem nagyon tudtam leírni mit érzek. Azt írtam neki, hogy jó volt mellette ébredni. Próbáltam csendben távozni.
Emlékszem még arra, hogy a taxiba szállás elött azt mondtam neki, hogy önző vagyok. Erre azt válaszolta, hogy ő is az. Valahogy ez volt az, ami kicsit levitte a gátlásaimat. Viszont erősítette az, hogy ő nagy dohányos, és így hosszútávon biztosan nem lenne jó vele nekem.
Bonyulult az élet. De néha csak egyszerűen szép.
Címkék: magánélet
