A mouthful of red kryptonite
Na, ma sincs semmi, csak a szokásos. Pl. hogy az előző postot már tegnap írtam, csak ma nyomtam el.
Persze a nincs semmi kicsit olyan, mint a zill és a zillion kapcsolata. Vagyis van sokminden.
Valahogy olyan, mintha változna a világ. Egyre inkább máshogy látok dolgokat, változik az ahogyan tekintek valamire vagy valakire. Morfol a világ. Csakhogy minden relatív, meg occan borotvája is benne van a történetben. Szóval valószínűleg enm a világ változik, és nem a világ lesz olyan, amilyennek nem szeretném, hanem biztosan én változom olyaná, aki nem nem szereti ezt a világot. A kis ifgyelmeztető lámpák sorra gyulladnak ki, ahogy agyam felirmeri újra ugyanazokat a mintákat. A világ ismétli önmagát, de miért ilyen gyorsan? Az persze csak külön baj, hogy hiába próbálok tenni ellene, úgy érzem utólag, mind csak meddő próbálkozás volt.
Yoe eléggé maga alatt van, de nem az első alkalom. Ez megtörténik minden vizsgaidőszakban. Én sem tudok nagyon mást csinálni, mint elmondom ugyanazokat a dolgokat. Menjen máshova, vagy ha marad, akkor minden energiáját fordítsa a tanulásra. ÉRdeklődjön máshol mia helyzet. Idén mondjuk plusz egy dolgot hozzá tudtam tenni, azt, hogy vállalom, vele együtt kezdek el egy iskolát, amilyent ő szeretne.
Kicsit úgy érzem, olyan a szituációm, mint az ominózus anekdótában, amikor mindíg valami új negatívum derül ki minden döntés után. Ilyennel sem találkoztam még. És persze azt is sejtem, hogy nekem az a rossz benne, amit már a legelején éreztem, hogy rossz. Ő nem hagyja, hogy segítsek neki, sem hogy megvígasztaljam. De közben ő maga egyedül meg nem tudja, vagy nem is akarja megvívni a csatáit. Az eredmény egy lehetetlen patthelyzet, amit majd valami külső tényező fog eldönteni ..... mint most a tanulás nélküli vizsgák eredménye, meg ilyenek.
Na, ma sincs semmi, csak a szokásos. Pl. hogy az előző postot már tegnap írtam, csak ma nyomtam el.
Persze a nincs semmi kicsit olyan, mint a zill és a zillion kapcsolata. Vagyis van sokminden.
Valahogy olyan, mintha változna a világ. Egyre inkább máshogy látok dolgokat, változik az ahogyan tekintek valamire vagy valakire. Morfol a világ. Csakhogy minden relatív, meg occan borotvája is benne van a történetben. Szóval valószínűleg enm a világ változik, és nem a világ lesz olyan, amilyennek nem szeretném, hanem biztosan én változom olyaná, aki nem nem szereti ezt a világot. A kis ifgyelmeztető lámpák sorra gyulladnak ki, ahogy agyam felirmeri újra ugyanazokat a mintákat. A világ ismétli önmagát, de miért ilyen gyorsan? Az persze csak külön baj, hogy hiába próbálok tenni ellene, úgy érzem utólag, mind csak meddő próbálkozás volt.
Yoe eléggé maga alatt van, de nem az első alkalom. Ez megtörténik minden vizsgaidőszakban. Én sem tudok nagyon mást csinálni, mint elmondom ugyanazokat a dolgokat. Menjen máshova, vagy ha marad, akkor minden energiáját fordítsa a tanulásra. ÉRdeklődjön máshol mia helyzet. Idén mondjuk plusz egy dolgot hozzá tudtam tenni, azt, hogy vállalom, vele együtt kezdek el egy iskolát, amilyent ő szeretne.
Kicsit úgy érzem, olyan a szituációm, mint az ominózus anekdótában, amikor mindíg valami új negatívum derül ki minden döntés után. Ilyennel sem találkoztam még. És persze azt is sejtem, hogy nekem az a rossz benne, amit már a legelején éreztem, hogy rossz. Ő nem hagyja, hogy segítsek neki, sem hogy megvígasztaljam. De közben ő maga egyedül meg nem tudja, vagy nem is akarja megvívni a csatáit. Az eredmény egy lehetetlen patthelyzet, amit majd valami külső tényező fog eldönteni ..... mint most a tanulás nélküli vizsgák eredménye, meg ilyenek.
