Keresek egy be(nem)jegyzést, és észre kell vegyem néha milyen fellengzősen írok. Pedig nincs okom rá. Csak egy utolsó kis sutyerák vagyok, úgyhogy ha mégsem ennek látszom, az csak tévedés, vagy részegség, vagy valami ilyesmi.

Mélyenszántó ez a mai nap is. Rengeteg munkám van, amit csak tolok magam elött kb. egy hónapja. Egyszerűen nincs kedvem ezt dolgozni, amit teszek. Valamint úgy érzem palira is lettem véve a főnököm főnöke által, aki azt mondta, hogy majd lesz itt hamarosan számomra jobb pozíció. Ez már talán több mint egy éve történt. Na ... új pozíció számomra azt hiszem csak másik cégnél lesz. De azt hiszem amíg a magánéletem nem kezd kicsit jobban szétesni, addig nem keresek mást. Egy régi munkahelyről még mindig könnyebb napközben eltűnni ha kell, mint egy újról.

Magánéletileg billeg bennem a bili, ami egy nem forrásmentes, nem euklédeszi térben áll egy kétlábú asztalon.

"Calling Elvis, is anybody home?
Calling Elvis, I'm here alone."

Amire itt szükségem lenne, az "csak" annyi, hogy legalább egy napra leüljek magamban egy napsütéses rétre ... hogy kicsit felemelkedjek, rálátást kapjak az életemre, ne csak a völgy mélyéről tippeljem meg, melyik irányba próbáljak kimászni belőle.

Talán még magamnak is félek bevallani, hogy nem tudom már mi az a szerelem. Próbálok közben objektív méréseket végezni magamról, mennyire vagyok elkeseredett. Az eddig már oly sokszor alkalmazott módszer: az utcán szembe jövő nők reprezentatív mintájából hány százalékukkal tudnám elképzelni az életem, így amit látok az alapján. Szóval, még ha csak statisztika is, de romlanak a mutatóim.

Egyébként a playlist-em alapján teljes bizonyossággal megállapítható, hogy valami itt nem oké:

Dire Starist - Calling Elvis
Kozma Orsi - Holnap
Rammstein - Feuer frei
Yes - Owner of the lonely heart
Army of lovers - Obsession

i tak dalse ...

Annyira nincs kedvem dolgozni, hogy inkább írok a blogra. PErsze, hogy nincs mit. Uborkanihil van amúgy is.

Elkezdtem "fogyókúrázni". Durva, mert tudom mi lesz a mellékhatása, ami félig már itt is van: dekoncentrált vagyok, kedvetlen, figyelmetlen. Vagy egy kis függőség segíthet majd? Az régi-új drog? C8H10N4O2 ... Hát meglátjuk.

Amúgy tegnap még arra jöttem rá, hogy túl keveset játszom a számítógépemen. Durva felismerés volt ... már ... nem is tudom hány hónapja. Felrémlik bennem, hogy úgy egy hónapja nosztalgiából újra eékezdtem játszani az Ironseed-del, de ez a lelkesedés két napig tartott csak. De tegnap a kollégám itt a cégnél rakta össze az új gépét, és "tesztelte" CoD4-gyel. Ettől megjött nekem is a kedvem valami kis FPS-hez. Ízlelgettem a dolgot csak, de valahogy egy játék sem ugrott rögtön a fejembe, hogy milyen jó lenne. Aztán megnéztem mi van fennt a gépemen. ghost recon 2 ... na, egész jó. Aztán rájöttem miért is nem játszottam ezzel eddig: ezt már csak akadozva viszi a régi kis gépen. Ki is léptem, mert lelombozóan akadozott, főleg a hang. Na ... majd a jó öreg kis thief 3. Nem mintha ez FPS lenne, de legalább FP. A könyvtárban csak savegame-ek voltak ... Úgy tűnik ezt valamikor töröltem. Summa summárum, más FPS nem volt a gépemen. DVD-ről nem volt kedvem felvakarni valamit ... Végül egy órát heroes 5-öztem. Azon az elcseszett pályán, előről kezdve, amikor az ördög megérkezik a tündék városaihoz. Eddig itt mindig elkenték a számat langyos vízzel. Most más taktikával nyomulok.

Lehet, hogy az életbe is kellene egy új taktika. Csak itt nehezebb előről kezdeni :)

Darum tanzt das Brot, wenn du am Boden bist.
Keine Ahnung warum - denn alles bleibt wie’s ist.
Mist!