Hát ... eltelt a hétvége. Elég rosszul, főleg mindent összevetve. Ezalatt azt értem, hogy mennyi energiát és türelmet fektettem bele, hogy jó legyen, de hiába volt, nem lett az. Yoe már pénteken kezdte a veszekedést egy apróságon, ami végighúzódott utána már az egész hétvégén. Tegnap beszélgettünk róla, hogy ez így nem fog menni, és szakítunk. Azért még egy utolsó próbát teszünk. Hátha menni fog az, hogy amikor veszekedés van, akkor kiveszekedjük magunkat, és úgy talán jobb lesz. Ki tudja ...
Bár én félek ettől, hogy a veszekedés nagyon durvává fog fajulni így .... de most már nincs mitől félni. Rosszabb nem lehet a helyzet.

Most alig van időm. Rengeteg a munka, jönnek a vizsgák, és tanulni kellene. Szóval majd ha kicsit nyugibb lesz, és lesz időm, elmesélek mindent részletesen.

Addig is, valszám és programozáselmélet a délutáni elfoglaltság.

Mindegy ... marad a régi nóta: a múltból tanulni kell, nem siránkozni rajta. Emlékezni a szépre és elfelejteni a rosszat. Hát ... most bőven volt mit tanulnom. Sajnos úgy érzem ez a tanulás a bizalom rovására ment .... vagy önbizalom? nem tudom magam sem.

Mindegy ... marad attól még ez is a régi. Továbbra sem fogom másnak mutatni magam, mint amilyen vagyok. Bár ezzel most veszítek sokat. Gyanakvóbb leszek, és keresni fogom a félrevezetéseket, túlzásokat, tvreklámokat. Ez van.

Pedig egész jónak nézett ki. Amikor jók voltak a dolgok, akkor minden nagyon jól ment. Ebből is inkább csak a tanulságot teszem el: vannak olyan emberek, akiknek semmi sem elég jó, vagy semmi nem ér annyit, hogy jó legyen.