Ja, még egy fontos infó: mindjárt megyek haza és kiköltözöm az albérletből. Yoe-énknál fogok lakni ebben a 3 napban, amíg be lehet majd költözni.
Az eladó még mindíg nem hívott, hogy akkor pontosan mikor költözik ki :(

Ja .. és fax sem jött.

A mai nap: nagyon jól indult, és sikeresen letudtam a biztosítót. Last minit ... nem utazás, hanem felelősségvállalás szempontjából. Munka tűrhető. Hívom a fatávkábeles sales fickót, hogy ugyanmá, kukkantson utána, hogy a szomszád házban most akkor lehet -e vagy nem -e internet. Utánanéz, hív majd fél óra múlva. Elugrottam közben a bankba, az is letudva. A mai nap ezeknek a programoknak a szempontjából már-már teljes lenne a nap ... de: 4 óra múlva hívom fktv-s sales figyurát, hogyakkor mi van?
Mondja, utánanézett, meg próbált is hívni ("Füles mackó mond most nektek ....."), és hogy lehet. Na .. ez jó hír. Mondom neki, hogy akkor erről küldene nekem egy hivatalos faxot? Kicsit meglepődött, de azt mondta, küldi mindjárt. (megjegyzem ez fél órája volt, és fax még sehol).
De legalább javulnak a kilátások.


Ja igen:
~ : hát .. talán hétfőn vagy kedden lehet költözni befelé az új lakásba, mert a bank utalta a pénzt. Egyébként pár nappal elöbb is lehetett volna, ha a biztosító a lakásbiztosítással nem szivat. Reklámozom is őket: Volksbank : totál korrektek voltak, és annyira rugalmasak, hogy magyar emberként annyira szokatlan volt az a hozzáállás, hogy tényleg mindent az ügyfélért tettek .... teljesen meg voltam hatva, és ajánlom is mindenkinek!
Ellenpélda: európa biztosító. 16 napba telt egy nyomorult, alap lakásbiztosítás. Rengeteget kellett telefonálnom, és a végén még nekem kellett volna, hogy lelkiismeretfurdalásom legyen, hogy miért zaklattam őket annyit, amikor elküldték a kért faxot! Hát ... mondtam neki, addig zaklattam csak őket AMÍG nem küldték, és most szóltak, hogy megérkezett, és azért most telefonálok, hogy oké. Szóval --.

Megyek, megnézem a faxot :)

Every day is the same day ...

"Ajrópához felzárkozni, na ez jó,
mert kérem van itt hozzá gémeskút meg kiscsikó."

Szóval mostanában amikor a gép elött vagyok, nincs nagyon ihhletem. Szellemi csőd. Vagy más.

Történetek pedig vannak .... de már csak a jobbakra emlékezem:

Hétfő reggel. Yoe-éknél aludtam. Reggel felkelés, öltözködés, indulnék ... de nincs meg a cipőm. Keresés ... nincs. Csak egy lehetőség maradt. Yoe apja az én cipőmben ment el dolgozni :)))
A munkahelyemen meg mindenki ezzel cinkelt, miután elmeséltem miért olyan cipő van a lábamon, amilyen :)

De az egyik munkatársnőm meg is kapta a magáét érte: egy páncélkazettát csak kicsit nehezen lehetett becsukni. Mondja rá, hogy majd mindíg ráül, és úgy majd be lehet csukni. Egy kicsit átrendezve a kazetta belsejét már könnyebben ment. Mire mondtam neki, hogy most már nem kell neki ülnie rá, hanem elég lesz az is, ha csak az Xxl férfi kolléga ül rá :)



Tegnapi történetek: oks, nem hívott vissza a sales fickó a fatávkábelesektől, hogy akkor lehet -e kábeltívís internet a leendő lakásba. Ez persze két hete volt kb. Nem emlékezett semmire, de mondja, akkor azért nem hívott biztos, hogy nem lehet.
Nembaj, nincs lehetetlenség csak tehetetlenség. Már multkor mondta, hogy a szomszéd házban lehet, szóval ez maradt a vészhelyzeti terv. Indultam munka után szívókörútra: gépjármű kfb befizetése, matávkábeltévé a szomszéd házba ismeretlen project és bank. Elöbb a kábeltv. Bemegy vár, érdeklődik (rutinosan, azért elöbb a saját házat ... hátha ... de nem. Akkor szomszéd. Mondja, oda sem lehet. Dehát mondom a központban aztmondták lehet. Nem ... nem lehet ..... bosszúsan tovább a biztosítóhoz. Aholis 6-ig van ügyfélszolgálat, de úgy, hogy a kolléga, akinek van jogosultsága a számítógéphez, az már hazament. Szép ... de nembaj, betelefonál a központba, megkérdi mennyit kell fizetnem. Központban persze már nincs senki! Ja ... és még utánatelefonálgatás. 45 perc az ördögé ismét.

Kellően felhúzva megyek ezekután már haza .. bankra nem jutott idő. Hazafelé a nyugati mögött a Ferenc-ferdinánd hídon való felhajtásra várok. Jön a kocsioszlop, véget nem ér. Mögöttem valaki nagyon mutogat és artikulál, látom a tükörben. Én nyugis vagyok, kifordulunk kb 1 perc múlva, rá a vácira. A fickó elémvág. Tegye. A lámpánál meg kipattant a ficek a kocsiból, és indult felém. Nem vagyok oda az erőszakért, főleg úgy nem, hogy én legyek az egyik elszenvedője. Kpzár lecsuk. A fickó azzal kezdi, hogy feltépné az ajtót. Eléggé felbaszta magát, látszott rajta. Pampogott valamit ... hát .. akkor meg én már vissza. Lehet, hogy ez nem kellett volna :) Be akarta ököllel nyomni az ablakot .... háromszor is :) Hát ... fájhatott szerintem :))) végül könnyű prédaként a tökröt ütötte le. (Vectra jó kocsi, kb 2 másodpercig tartott a következő pirosnál, ahol ő már másfelé ment visszapattintani).

Ami szarul esett: amikor a fickó visszaszállt és elindult, én kiszálltam, és hátramentem a mögöttem lévő kocsihoz, amiben egy fiatal srác volt a sofőr, hogy tanúsítsa már nekem, hogy mit művel a csákó. ÉS erre azt mondta, hogy nyúl voltam, hogy nem szálltam ki a kocsimból, ezért nem tanúskodik nekem.

Szép világban élünk, mi?

Ilyen hangulatban vetődtem haza .....

Hát ... nem is tudom hol kezdjem.
Rég volt utóljára.

Olyan kezdek lenni, hogy csak akkor írok ha sírnivalóm van. Próbálok még megváltozni.