Livin' on the edge, mondhatnám, de inkább csak hallgatom. Kívülről még normálisnak nézhetek ki, és a tudatosság szintjén is annak érzem magam, de a tudat alatt már jelennek meg a jelek. A jelek, hogy már nem sok energiám van hátra. Daydreaming, fáradtság, tíz órás alvás a végén ébredezéses álmokkal ... mert azok az álmok jók, és azokra emlékszem még felkelés után is. Nemrég jöttünk pedig vissza nyaralásból, de az sem segített. Kicsit star trek módon megfogalmazva, a pajzs lassan nulla százalékon lesz, és onnantól a létfenntartó rendszert érik közvetlenül a hatások.

Aztán egy magvas gondolat: nem is olyan rossz annak, aki megszállott. Legalább azt tudja mit akar, méghozzá minden áron.

Aztán egy mag-vas gondolat: melyik a kakukktojás? atommag, tökmag, tokamak.

Betapolis vár reám?